1. felül v. magas(abb)an levő helyre. fel az emeletre; fel a polcra. | valaminek a teteje irányába(n). hegynek fel. | ▸ fel és alá fel és le fel s alá járkál.

2. a vízfolyással ellenkező irányban. fel a tiszán.

3. északi irányba(n). pesttől fel vácig.

4. vidékhez képest vmely nagyobb városba, kül. a fővárosba. fel pestre.

5. zene a magasabb hangok felé. fel a c-ig.

6. értékrendben, rangsorban vmely magasabb fokon levőhöz, ill. levőig. fel a minisztériumig.

7. nép fenn. | ▸ fel van valamivel | ▸ mire fel? | ▸ arra erre fel

8. (msz-szerűen) <tevékenységre buzdító felszólításként.> munkára fel! | ▸ fel valamivel! ▸ fel a fejjel! ▸ fel a kezekkel!

1. magasabban levő helyre, annak irányába. felszáll, feltekint, felküld. | északi irányba(n). felutazik [borsodba]. | vmely központi v. rangban magasabb helyre. felterjeszt. | <jelentéstömörítő igékben.> felsegít.

2. úgy, hogy valakinek, valaminek alsó része felülre kerül(jön) v. függőleges helyzetéből vízszintesbe fordul(jon), borul(jon). feldől, felrúg.

3. rögzítve valamin v. valamire. felvarr, feljegyez.

4. kiemelkedést, domborulatot, térbeli növekedést előidézve. feldagad, felhizlal. | egy halomba, csoportba gyűlve, gyűjtve. felgyülemlik, felhalmoz.

5. mennyiségi növekedést, fokozódást elérve v. előidézve. felgyorsul, felfűt.

6. úgy, hogy valaki, valami érzékelhetővé, láthatóvá, ill. ismertté, tudottá válik. felbukkan, felfedez.

7. éber állapotba, öntudatra jutva, ill. ezt előidézve. felriaszt. | <jelentéstömörítő igékben.> felcsenget.

8. indulatos lelkiállapotba jutva, ill. ezt előidézve. felháborodik, felbőszít.

9. rést, nyílást előidézve. felhasad; felkarcol. | valaminek merevebb, tömörebb eredeti állapotát megbontva, meglazítva. felenged [a fagy]; fellazít.

10. valakit, valamit (teljesen, bőségesen) fölszerelve, ellátva valamivel. felruház, felhatalmaz.

11. <egyetlen mozzanatból álló cselekvés, történés megnevezésében, ill. vmely cselekvés, történés kezdő mozzanatának kif-ére.> felsír, felvillan.

12. <cselekvés, folyamat beteljesülésének, befejeződésének kif-ére.> felvirrad, felsorol. | <annak kif-ére, hogy vmely cselekvés, folyamat befejeződésekor valami elfogy, eltűnik, ill. hogy a cselekvés valaminek (rendsz. szennyeződésnek) az eltüntetésére irányul.> felszárad, felmos.

13. <egyéb jelentésmódosító szerepekben.> felköszönt, felügyel, felolvas.

14. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> fel-feldob.

1. föltéve (azt az esetet), hogy ... ha megkérdeznek, felelek. | <szerénykedő v. óvatos kif-ekben.> ha nem tévedek ... | <nyomatékos állítást bevezető, gyak. hiányos mellékm-ban.> ha valaki, hát ő megteheti. | <kirekesztő, megszorító értelmű összetett m-ban.> hol, ha nem itt? | <fogadkozás- v. átkozódásszerű m-ban.> süllyedjek el, ha láttam! | <önállósult mellékm-ban, olykor kételkedés v. elégedetlenség kif-ére:> legfeljebb. tízen ha voltunk.

2. <időviszonyt feltételszerűen kifejező m-ban:> amikor, ill. vhányszor. ha befejezted, szólj!

3. <a főm tartalmát megokoló, magyarázó mellékm kötőszavaként.> ha megígérte, miért nem jön? | ▸ ha én mondom csináld, ha mondom, mert ... | <ellenvetést tartalmazó, érzelmileg színezett mellékm-ban.> emelné, de ha nem bírja!

4. <megengedést kifejező mellékm-ban.> ▸ ha is ▸ ha sem ha akarna sem tudna. | ▸ ha ugyan nem megér egy ezrest, ha (ugyan) nem többet. | <a főm-beli kijelentés nyomósítására.> ha neki jó, nekem is az. | <páros haszn., hangsúlyosan:> akár ..., akár ... ha sikerül, ha nem, megpróbálom!

5. <olyan mellékm-ban, amely feltétel-, ill. megengedésszerűen fejti ki, mire vonatkozik a főm-beli állítás.> nem bánom, ha itt maradsz is.

6. <óhajtást kifejező egyszerű m-ban.> ha én is ott lehetnék!

7. nép <ellentétes mellérendelő m-ok között:> hanem. nem kék az, ha zöld!

1. elav vajon mikor?

2. irod v. nép vajon ... (-e)? ha él-e még?